Egy tanács...vigyázz magadra.
Egy kérés...ne változz meg.
Egy kívánság...ne felejts el.
Egy hazugság...nem szeretlek.
És egy igazság...borzasztóan
hiányzol!
Megkérdezted mi baj, van. Mosolyogtam és mondtam, hogy semmi. Ezután megfordultam és azt suttogtam: minden...
Félreteszem az érzéseimet, és mosolygok fájdalmam minden másodpercében. Igen, jól vagyok, ne aggódj miattam, csak akkor fáj, amikor lélegzem …
Ne becsüld le magad, értékes vagy, hisz Isten nem csinál selejtet.
A fiúk, mint a köd, jönnek-mennek, egy lányt csak egy napig szeretnek. De aki egy hónapig bírja, annak meg van ásva a sírja.. És aki egy évig tud szeretni, azt múzeumba kellene helyezni, és csendben megjegyezni: "Őt embernek lehet nevezni"
A szeretetnek nincs határa, nincs mértéke s nem váltható pénzre, ebből is látszik nem ember alkotta.
Nem biztos, hogy a pozitív hozzáállás minden problémádat megoldja, de elég embert bosszant ahhoz, hogy érdemes legyen kipróbálni.
Úgy élj a jelenben, hogy a jövőben megbánás nélkül gondolhass a múltra!
Az a baj a tündérmesékkel, hogy a lányoknak csalódást okoznak. A valóságban a herceg a rossz királylánnyal megy el.
Ne a sebeidet nyalogasd! A sebek csak azt jelentik, hogy harcba szálltál.
Könnyebb arra haragudni, akiben megbízol. Miért? Mert tudod, hogy ő így is szeret.
Egyáltalán nem számít, hogy mit mondanak rólunk, csak az, hogy mit gondolunk belül magunkról.
Az élet tele van kellemetlen megrázkódtatásokkal, és ezek a sokkok mindig akkor érnek, amikor a legkevésbé számítunk rájuk, és amikor a szívünk kihagy egy pillanatra, a kérdés mindig az, hogy vajon túléljük-e.
Ahol az álom véget ér, ott kezdődik a valóság.
Mindenkire vár valaki. Valaki, aki arra rendeltetett, hogy vele éld le az életed, csak elég nyitottnak kell lenned, hogy meglásd.
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
Egyszer volt, hol nem volt. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ezek a mesék csak az álmaink. A tündérmesék nem válnak valóra. A valóság viharosabb, zavarosabb, ijesztőbb. A valóság sokkal érdekesebb, mint boldogan élni, míg meg nem halunk.
Nincs jobb bizonyítvány, mint a barátok.
Minél fontosabb egy érzelem, annál nehezebb kifejezni.
Az élethez hozzátartozik az, hogy fájdalmat okozunk egymásnak vagy önmagunknak, de ebből nem következik az, hogy gyűlöljük a másikat.
Túl rövid az élet ahhoz, hogy más légy.
Semmihez sem kell nagyobb bátorság, minthogy nevetés mögé rejtsük szomorúságunkat.
Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a baj csak másokkal esik meg, nem velünk. Aztán egy nap bekövetkezik. Lerombol mindent. Az emlékeket, az érzéseket. A szív megtelik fájdalommal, betelepszik, nézi, ahogy szenvedsz. Azt mondjuk, hogy ezt nem lehet túlélni, de aztán az élet fogva tart, nem tudni, miért.
Amint látod a halált közelről, megérted majd az élet értékét.
Van, aki könnyen megkapja, akit szeret, van, aki sír szenved, míg az övé lehet. Van aki könnyek nélkül tud feledni. Van, aki meghal, mert igazán tud szeretni!
Akiért érdemes meghalni, azért élni kell.